"Földünk a Szeretet szikráiból épül fel, ebből jött létre és ez is tartja össze.Földön élni azt jelenti – a Földdel élni. Együtt élni a természettel, a növényekkel, az állatokkal, a szárazföldekkel, a vizekkel, a levegővel, valamint a Földön élő emberekkel."

Az idők kezdetén ez rendben is volt. Az ember nagyon közel állt a természethez, a természet részeként élte mindennapjait. Nem volt kétséges a számára, hogy nem ő a világ ura, hanem valami sokkal hatalmasabbnak a része, amivel egész egyszerűen együttműködött. Isteneknek nevezte a hatalmas, megfoghatatlan Erőket, s hozzájuk imádkozott minden alkalommal, amikor szeretett volna valamit. Esőtáncot járt, amikor szárazság volt, és érdekes módon ez a tánc meghozta az éltető esőt. Ma furcsán tekintünk erre és az ehhez hasonló a rítusokra, pedig az akkori idők emberei mélységes hittel végezték el őket, mert megtapasztalták, hogy milyen következményekkel járnak. Valójában megteremtették azt, amire vágytak, majd köszönetet mondtak és nem akarták magukénak elkönyvelni a „csodát”.

Később aztán az egó megnyilvánulásaként az elme átvette az uralmat. A Szeretet és együttműködés hatalma helyett a Hatalom szeretete lett az irányadó. Előtérbe került a birtoklási vágy, és megkezdődött az ember természettől való eltávolodása. A Föld a katasztrófák sorozataival hiába hívta fel oly sokszor a figyelmet arra, hogy: ’Ember! Nem arra születtél, hogy leigázz és uralj!’. De az ember ezt nem hallotta meg, sőt támadásnak vélte és harcolni kezdett. Az együttműködést felváltotta a küzdelem. Azóta az élet nehéz és küzdelmes, mert az ember mindig mást akar, ő akarja megmondani, hogy hogy legyen, ő akar irányítani, mert azt gondolja, hogy ő maga a törzsfejlődés csúcsa, aki elég erős, okos és furfangos ahhoz, hogy az univerzum hatalmas Erőit legyőzze és maga alá gyűrje. Eléggé nevetséges gondolat – az egó küzdelme ez, és az elme boldogan vesz részt minden megmozdulásban, mert így lehetősége van arra, hogy annyi problémát teremtsen, amennyit csak akar. Őt ugyanis ez élteti.

Az idők azonban változnak, a történelem újraírja önmagát. Ez persze nem azt jelenti, hogy újra kunyhókban fogunk élni és levadásszuk a vacsoránkat, nem. Ez azt jelenti, hogy a Hatalom szeretetét felváltja a Szeretet hatalma, s az életünk mostantól ennek fényében zajlik. Ha hiszed, ha nem, ha akarod, ha nem. 2013-2014 egy olyan év, amikor gyökeres változások várhatóak kívül és belül egyaránt. Rengeteg segítséget kapunk ahhoz, hogy képesek legyünk a változásra. Új energiakapuk nyílnak meg, s a szemünk számára láthatatlan világ lényei mérhetetlen szeretettel munkálkodnak azon, hogy a tudatváltás megtörténhessen ezen a Földön, hogy a Föld körül lévő energiahálót a Szeretet energiája megtisztítsa, feltöltse és megerősítse. Ám ehhez ránk, emberekre is szükség van.

Ha nem a különbségekre, hanem a hasonlóságra figyelünk, meglátjuk a másikban is azt a picike emberkét, a gyermeket, akit már magunkban is újra felfedeztünk. Újra átélhetjük azt a feltétel nélküli együttlétet, amit gyermekként a homokozóban megéltünk, és mivel már megtanultuk magunkat szeretni automatikusan jön a másik iránti szeretet érzése is.